Hát akkor úgy érzem itt az ideje, hogy érkezzen majdnem egy évvel később a folytatása az előző nagysikerű postomnak!

2 hét folyamatos szabadság után a még mindig lelkes operátor így várja a munkát.

Aztán a géphez ülve látja, hogy mindent megváltoztattak a beállításoknál.

A lelkesedés meg hamar elmúlik a 324534. onkológiás kontroll vizsgálat után.

Persze a kérőlapokkal még mindig meg lehet lepni az embert.

És miközben a mentősök gyűrűjében ki szeretnéd bogarászni, hogy mit takar a macskakaparással felvésett kérés, majd megcsörren a telefon, hogy adj időpontot azonnal.

A pillanat, amikor hajnali 3-kor egy nehéz nap után zárnád be a CT ajtót, majd hirtelen felbukkan az ITO egy részeg polytraumással...

majd ez a beteg a kontrasztanyagtól összehányja a gépet, a készenléti tálcát és a felszerelést ami még a környékén van.

Amikor egy unalmas műszak közben meghallod a helikopter érkezését.

Amikor először eszel a műszakodban.

Amikor megkérnek egy adminisztratív munkára, amihez nem fűlik a fogad.

Amikor egy olyan ember akar kioktatni, akiről tudod, hogy nem ért hozzá.

Az a pillanat, amikor szólnak, hogy egy beteg visszaadná neked a gastrografinos vízhez kapott poharat tele vizelettel...

és nem nevetheted ki a beteget, amikor meglátod.

Amikor megpróbálod műszak vagy ügyeletcserére rávenni egy kollegádat.

Kávé nélkül reggel kicsit lassabb az ember felfogóképessége is...

de a műszakátadásra már összeszedi magát mindenki.

NF

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.