övetkezzék egy lightosabb kis koktél a gifekből, ígérem a következőre majd jobban összeszedem magam.

Egy 1 órás alvással záródott ügyelet utáni másnap reggel... (legalábbis nekem...)

Amikor a külföldi betegnek próbálod elmagyarázni a vizsgálatot és hogy mit csináljon.

A szombat hajnali MedSol leállás előtt 3 perccel állsz neki a kódolásoknak...

Ilyen vagy amikor az előjegyzést kérő orvos nem tud pontos betegadatokat megadni, és azt mondja talán visszahív a mai nap.

Amikor az MRben a teli előjegyzést pontosan a műszak végére befejezed csúszás nélkül.

Az arcod, amikor éjjel a neurológus a CT vagy MR asztalon kezdi el először megvizsgálni a sürgősségis beteget.

A két hetes szabadságod előtti utolsó munkanapon, ahogy kilépsz az ajtón.

Az arcod, amikor a vizsgálatot kérő orvos melletted állva csak találgat mit lát a képeken, és te már az első szeleteket látva tudod a választ, csak hagyod találgatni. 

Amikor megkérdezik tőled, hogy az MR előjegyzésbe te írtad-e be azt a beteget, akivel a legtöbb gond van.

Amikor mindennap azon viccelődnek, hogy lehányt az első polytraumás beteged.

Amikor ügyelet után úgy indulsz haza, hogy tudod, másnap is te ügyelsz.

Amikor már elfogy belőled az empátia a nap végére, de egy részeg megkérdezi, hogy miért nem mosolyogsz hajnali 2-kor, miközben őt vizsgálod.

Amikor megmutatják milyen lehet az új gépetek, amire lecserélik a régit.

 Egy tökéletesen nyugodt ügyelet végén, amikor már izgatottan várod a váltást, és egyszer csak megjelenik az ajtóban a sürgősségi egy stroke-os polytraumával.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.