Minden évben, újra és újra ez a nap sajog, fáj, kicsit kísért engem. Nem voltam veled, sem melletted, de előtte pár nappal még a telefonon keresztül hallottam remegő, rekedtes hangod. Utolsó képem a fejemben, ahogy a lépcső tetején állsz a lépcsőházban, és azzal köszönsz el: "Sokáig éljünk!" 

Ott álltál, még tartottad magad. Húsvét volt, és nem hittem volna, hogy ilyen gyorsan eltelnek a napok a főiskolán. Majd jött ez a nap. Focikupa döntőre készültem serényen, nem is sejtvén, hogy milyen hírt kapok hamarosan. Megcsörrent a telefon, és jött a hír. Égi vándor lettél, a föld felett ragyogó csillag. Annyi mindenből maradtál ki az életemből, hogy belegondolni is fáj, és annyi mindent tudnék mesélni neked most. Mesélek is, és szerintem hallgatsz is, csóválod a fejed, megigazítod ezüstös göndör tincseidet, majd összefonod a karjaidat és csak figyelsz. Nekünk Te mindig csillag leszel.

P. Mobil - Csillag leszel - YouTube

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.