A neten jobban utána olvasgatva kocsmának nevezik ezt a helyet, én pedig nagyon reméltem, hogy a nevével ellentétben nem zaccból főzik le a becses nedűt, ami miatt utam ide vezetett. Nem is kell szerintem mondanom, hogy mi volt a tesztalanyom (igen, latte macchiato) ... lássuk hát!

Khm, először is újra köszöntök mindenkit, sok idő eltelt, sok minden változott, de én magasabb nem lettem szerencsére. Így Pécsen éldegélve kicsit több kávézóba tudok betérni, hogy bővítsem tapasztalataimat. Na de akkor lássuk is az új áldozatomat.

A Király utcában sétálgatva már egy párszor elhaladtam a Nappali névvel ellátott kávézó/bár/megmégvalamiodavoltírvaazüvegre mellett és ma vettem a bátorságot, hogy bedugjam oda az orrom. Nos akkor lássuk, hogy meg tudtak-e lepni engem bármivel is!

Felbuzdulva egy régebbi cikken, ahol a programozók életét mutatták be gifekben, egy hirtelen ötlettől vezérelve gondoltam átvetítem ezt egy picit a munkámra.

Május elsején reggel hazafelé buszozva sikerült elaludnom ügyelet után és Bonyhádon kötöttem ki. Mivel a következő buszomig még volt egy jó órám, ezért gondoltam, hogy körbenézek van-e nyitva valami. Reméltem, hogy a Galéria nyitva lesz, mert egy latte reggel mindig jól tud esni.... és lám, nyitva volt. Szóljon róluk a következő ének!

Pesten járva sokszor nyílik alkalom arra, hogy kávézókat teszteljek, hiszen a lehetőségek széles skálájával állok szemben. A Mammutban járva találkoztam az egyik csücsökben a Café Terrasse pultjával. Lássuk mennyire sikeredett emlékezetesre...