Na, ez a rész folytatásos lesz, mint egy kolumbiai teleregény, mert olyan sok időt voltam a kaposvári kórház területén ebben a két félévben. Toponár előtt pedig egy külön poszttal "tisztelgek" majd. 

Hol is kezdjem? Az első félévben a kaposvári bevett rutinhoz méltóan megfordultam az angióban, az izotópban, a sürgősségi, a baleseti és a központi röntgenben. Az első félévben az ember ugye még ismerkedő fázisban van a munkakörülményekkel és remegő kezekkel nyúl hozzá a röntgengéphez, hogy az nehogy megharapja. Az angióban az első meghatározó élményem a pergőtűz beszédű Dr. Krizantémmal volt, akinél egy rutin 10 perces vizsgálat 1,5 órásra dagadt és kb. annyi vér folyt alatta, mint egy Zs kategóriás belezős horrorban... Azért látni lehet itt, hogy mennyit ér a szakavatott kéz, mert pl. Dr. Sz-nek egy rutin vizsgálat annyi, hogy betesz-kivesz-viszlát.

Kaposváron a másik dolog amire nagyon rágyúrnak, az a röngöny. Na itt az ember találkozik furcsa dolgokkal, és néha sajnos nem röhöghet rajta. Csak pár esetet írok le, amik megmosolyogtatják vagy éppen meglepik az embert. Az egy dolog, hogy gyakorlaton fehér köpenyben vagyunk, ami valamennyire félrevezeti az embereket és orvosnak néznek. Két ilyen eset is előfordult velem. Az egyik a kórház büféjében volt, ahol végre haraphattam valamit. Egyszer csak a semmiből betoppant a híres-neves 100 tagú c.zenekar. Én a kávémat szürcsölgettem (igen, nem tagadom, függője vagyok) míg ott az 50 gyerek, 30 felnőtt és 20 nem tudom mi zsibongott körülöttem egy kb. 6x6 m-es szobácskában. Közben hallgattam a rendelést is, ahol ugye az egészséges életmódot vették figyelembe és a 80 hamburger és kóla volt a kulcsa. Aztán jött a meglepetés, amikor a rendelést leadó tag (gondolom apuka) észrevett és kikerekedett szemekkel bámult rám, majd hangosan egy "Jó étvágyat a doktor úrnak" mondattal egybekötött intéssel köszönt rám. Nem kicsit lepődtem meg, de én nyugodtan megköszöntem. Ha már doktor vagyok... Amikor meg készülődtem a távozáshoz, az apuka hangosan szólt a többieknek, hogy "Utat a doktor úrnak.", majd elköszönt. Nem tagadom, jól esett a kicsi lelkemnek a dolog. Hasonló eset pedig még egy fordult elő, akkor az egyik beteg és anyukája állított meg a kórház udvarán, hogy magyarázzam meg mi van a leleten, mert nem értik.

A legtöbb "érdekes" eset a központi röntgenbe érkezik. Volt itt már 13 éves lány, aki minden tekintetben hasonlított egy 30 éves anyukára, semmint egy tinire. Ismétlem, minden tekintetben... Volt egy néni is, akinek egy mellkas röntgenje volt műtét előtt és mondtam neki, hogy mit vegyen le és milyen vizsgálata lesz. Amikor behívtam, akkor a legnagyobb megdöbbenésemre bejött nadrág nélkül... kérdezem tőle, hogy hát miért nem vetkőzött le derékig. Mire ő: "Miért, nem itt lesz a műtét?" Mire megértettem vele, hogy nem, fogta magát és lekapta a felső a vizsgálóban és tulajdonképpen meztelen flangált ott benn. Viszont volt beteg, aki meglátta, hogy a gép magától mozog, szabályosan kirohant a vizsgálóból, hogy "Úristen, ezmiez???". Nem, nem a gépek lázadása, csak automata a gép. 

Amúgy a betegek felkészítése egy külön show műsorral is felér néha. Amikor nyaki gerinc felvételre bejönnek 4 fülbevalóval és 6 nyaklánccal, amit persze nem tudnak le ill. kivenni, mert minek? Öröm az ilyet elmagyarázni. A másik jó dolog, amikor egy betegnek megcsináljuk a felvételt és utána szól, hogy még valahol fáj neki. A legjobb az az volt, amikor szólt az összehasonlító váll vizsgálat után, hogy fáj a nyaka és van beutalója. Hát akkor legyen szíves odaadni. Erre a táskájából elővett egy marék beutalót (nekem 3 év alatt nincs ennyi) és elkezdte keresni. Természetesen nem találta, de majdnem adott nekünk egy közüzemi számlát... A sürgősségiből pedig egy emlékezetes dolog volt, amikor egy megkéselt fickó jelentkezett vidáman vizsgálatra a CT-be...

Az izotópról meg sajnos érdemlegesen nem tudom mit mondani. Nekem annyira nem jött át, valakinek nagyon tetszik valakinek nem. Nekem nem. Meg amúgy is beteg voltam 3 napot...

Következő rész pár napon belül.

NF

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.