Na, ez a rész folytatásos lesz, mint egy kolumbiai teleregény, mert olyan sok időt voltam a kaposvári kórház területén ebben a két félévben. Toponár előtt pedig egy külön poszttal "tisztelgek" majd.  Hol is kezdjem? Az első félévben a kaposvári bevett rutinhoz…

Újra itt és újra én! Folytatom gyakorlati élményeim, helyeim kivesézését, kielemzését. A francokat, inkább csak mesélek róla. Ma Pécs kerül terítékre, amely városhoz gyengéd szálak fűznek, tekintve, hogy életem itt vette kezdetét. Innen indult útnak életem szövevényes…

Hol is kezdjem? Merül fel a költői kérdés... tekintve, hogy kicsit hanyagoltam a blogot mostanság (erre meg is volt minden okom), most úgy döntöttem folytatom a már megkezdett utat. Második gyakorlati helyszínem idén Szombathely volt. Teljesen ismeretlen hely, amolyan "sötét…

Ugyebár nekem, mint képalkotó szakos hallgatónak (nem, nem művészi pálya… bár bizonyos értelemben lehet…) az utolsó év csak gyakorlattal telik országszerte. Na, ennek a megszervezését a főiskola remekül elrontotta… mert az egy dolog, hogy saját költségből…

A mai estén a szürke eminenciással ültem le beszélgetni, aki egy madárról kapta becenevét. Nem, nem veréb és nem is galamb. Ő a "két n-es" Lunnda, aki a nevével ellentétben nem rendelkezik színes és feltűnő csőrrel. Akkor lássuk a…