2010-ben jöttünk Amerikából, mesterségünk címere S.......s. Na vajon kikről van szó?

A Starbucks érkezett ekkor kicsiny hazánkba és képviseli az amerikai kávézóláncot nálunk. A fejemben az amerikaiak kávéja egy híg löttyként élt, amit a filmekből merítettem, mert hatalmas poharakban hurcibálják mindenhova és mindig kilöttyintik magukra. Ez a nézetem mostanra sem változott. Szerintem ha egy csésze erős magyar feketét kéne inniuk lehet kiégne a gyomruk. De most lássuk ismét a klasszikus makit!

Méret: nos, azok a kávézóik tágasak amelyikekben én jártam, a berendezésük hangulatos. Nekem bejött, minden adott egy nyugodt kávézáshoz.

A portéka: a kávéjuk nem rossz, bár a latte tejhabja néha hagy kívánnivalót maga után. Ami tetszik, hogy néha kifejezetten nagy bögrében adják a cuccost, ami szerintem kifejezetten jó ötlet, de az viszont nem tetszik, hogy annyira forróra csinálják, hogy fél óra múlva is olyan érzése van az embernek, hogy a pokolból hozták.

A kiszolgálás: legtöbbször kétfős személyzet fogadja a vendégeket, akik mosolyognak már csak a munkájukból adódóan is. A keresztneveket előre elkérik, ami nekem fura, hiszen én sem kérem el az övékét telefonszámmal... mondjuk tény, így azért közvetlenebb a vevő-vásárló viszony. Mondjuk amit észrevettem, hogy a női személyzet jobb kávét tud főzni.

Az árak: ez a legnagyobb gyengeségük, mert ezek viszont elég horribilisek. 800 Ft egy bögre kávéért? Na de kérlek... negyedévente egyszer megengedheti magának ezt az ember, de többször... a 400 Ft-os rágót pedig meg sem említem, mondjuk mentségemre szóljon, hogy a doboza nagyon szép volt.

Pontosztás: 3,5/5 - burzsuj egy hely sajnos... de egyszer ki kell próbálni.

NF

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.