A héten mikor éppen Szekszárdon jártam, betértem kedvenc kis kávézómba, a Semiramisba, ahol most a változatosság kedvéért ristrettot kértem. A biztonság kedvéért kikértem a ház ajánlását, akik a kenyai vagy a kolumbiai kávéból készült ristrettot javasolták. Nos, a kolumbiai lett végül a befutó.

A második ristrettom volt ez eddig a sorban, de eddig csak kellemes élményeim voltak velük.
Nos, az illata számomra markáns volt a lágy latte macchiatomhoz képest, ezért ízesítésnek egy kevéske cukrot varázsoltam bele, mert ennyire hardcore még nem vagyok.

Az íze így is meggyőzően erős volt, ahogy kellemesen szétterült a számban eme remek. Kellemesen erős aromáját és ízét még fél órával később is éreztem. Hmm, azt hiszem meg van az újabb alany a latte mellé a sorozat folytatásához.

NF

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.