Újra itt és újra én! Folytatom gyakorlati élményeim, helyeim kivesézését, kielemzését. A francokat, inkább csak mesélek róla. Ma Pécs kerül terítékre, amely városhoz gyengéd szálak fűznek, tekintve, hogy életem itt vette kezdetét. Innen indult útnak életem szövevényes története, akárcsak egy venezuelai szappanopera! De minek is untatlak benneteket ilyenekkel. Földrajzi cuccokba nincs kedvem belemenni, sosem szerettem a földrajzot. Inkább csak annyit még a bevezetőbe, hogy "Magyarország aranya legszebb megye Baranya."

Nekem már annyi előnyöm volt másokkal szemben a pécsi gyakorlatot illetően, hogy az első félévben nagybátyámék szállásoltak el, míg a másodikban nagymamám, aki Pécshez "relatíve közel" lakik ugyebár... szerintem nem is kell említenem, hogy Hidasra gondoltam.

Az első féléves gyakorlat során a 400 ágyastól kezdve a Honvéd kórházon át a Gyermekklinikáig bezárólag mindent körbejártam. Az első félévben csak 1 hetet töltöttem Pécsen, akkor a 400 ágyas röngönyében kezdtem a hetet, ez elég nyugis volt, kevés beteggel, a gép a kaposvári központi gépére hajaz. Mintha ikrek lennének. Bemutatták a csodálatos EOS-t, aminek és nem láttam értelmét, de valamire biztos jó. Erről kérdezzék az illetékeseket vagy azokat, akik szakdolgozatot írtak belőle. Nekem nem jött át, unalmas volt, mint egy Jókai mű. A Honvéd kórház röngönyében viszont már pezsgett az élet, megismertem a kórház radiológiai osztályának egyetlen férfi dolgozóját, aki enyhén afro frizurával és Thomas Magnumos bajusszal volt megáldva. Sok dolgot volt lehetőségem gyakorolni, nem panaszkodom rájuk. A Gyermekklinika sem volt rossz, de azért oda sosem mennék dolgozni. Egyrészt, mert sok a gyerek, másrészt pedig hatalmas türelem kell a hisztiző gyerekekhez. Az ottani felszereltség szó szerint nosztalgikus volt, nekem a 70-es éveket idézte. Ki tudja, lehet még apáinkat is azon a röntgen masinán vizsgálták. Egy ultrahang vizsgálat során pedig rá kellett jönnöm, hogy egy 1 éves kisgyereket nehezebb lefogni, mint gondoltam... meglepő.

A második félévben már Hidasról jártam be reggel 6-kor (igen, fel tudok kelni ilyenkor is). Ez februárban volt. Szép életképekkel gazdagodtam abban a két hétben, amit akkor ott töltöttem. Első nap reggel egy kissé kiéhezett vizsla majszolgatott egy kiflit a kórház lépcsőjén. Erről eszembe jutott, hogy nem ártana reggelizni, a kutya meg erősebbnek tűnt elsőre nálam, szóval nem vettem el a kiflijét. A másik ami nagyon tetszett, az a szó szoros értelmében vett színes rezidensi felhozatal. Olyan aranyos volt, amikor a kínai tört angollal beszélget a szintén tört angollal bíró afrikaival és ezt egy német hallgatja. Ezalatt a két hét alatt a 400 ágyas CT-jében és egyik UH vizsgálójában tengettem napjaimat. Az UH alatt rájöttem, hogy még mindig unalmasnak tartom és nem látom értelmét. A vizsgáló orvos pedig hasonlított a toponári sugárterápiás szakorvosra, csak kisebb kiadásban. (KÁ-ra gondoltam természetesen...). Mivel az uh vizsgálóban napi szinten vizsgáltak 2 embert, ezért szabad kezet kaptam a kórházban és arra sétáltam amerre akartam. Ekkor találtam rá a régi angiós cuccokra, amiket állítólag 3 éve még használtak... vannak képek is!

A második héten a CT-ről már jobbak voltak a tapasztalataim, simán verte a gyakorlatos helyeim 80-90%-át. Hamar munkára fogtak és csinálhattam felvételeket is (az élet apró örömei). A kollegák jó fejek voltak és segítőkészek.Bár ezt szinte mindegyik mentem a gyakorlatos helyemről elmondhatom. A munka közbeni szünetekben pedig az angiográfiás vizsgálatokban gyönyörködtem és az arab rezidensben, aki elaludt vizsgálat közben... biztos az időeltolódás...

Legközelebb Kaposvárról írok 2 vagy 3 részletben!

NF

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.